Napraforgó kórkép– mire figyeljük?

napraforgo_big

A napraforgó termőterülete az utóbbi években megnövekedett, a KSH adatai alapján 2015-ben már 625 000 ha-on termesztették. Termőterületet tekintve a harmadik legfontosabb növényünké vált az őszi búza és a kukorica után. A terület növekedésével a termésmennyisége is nőtt, azonban a termés volumenét és minőségét nagyban befolyásolhatják a kórokozók és az ellenük való védekezés.

A napraforgó kórokozói közül egyik legjelentősebb betegség a peronoszpóra (Plasmopara halstedii ). Magyarországon 7 patotípusa van jelen, melyeknek a csapadékos, hűvös időjárás kedvez. Oospóra alakban telel, a talajba kerülve több évig is életképes maradhat, micélium alakban, pedig a kaszatban is áttelelhet. A fertőzés hatására a növények visszamaradnak a fejlődésben, meddőké válhatnak. A prevenció a legmegfelelőbb módszer a kórokozó elleni harcban, az agrotechnikai védelemnek, vetésváltásnak nagy szerepe van a csávázás mellett.

Jelentős polifág kórokozó a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum ), melynek nagyon sok gazdanövénye ismert és többféle tünetet okozhat. A száron lévő tünetek megjelenhetnek a szártövön rothadást, hervadást okozva, de a szár középső részét és a tányért is károsíthatja citromérésig. A fertőzött növényeken barna foltok jelennek meg, majd egy idő után fehér vattaszerű penészcsomók jelentkeznek, amelyekben megtalálható a szklerócium. A szklerócium, ha talajra hullik, 6-8 évig is megtarthatja fertőzőképességét, emellett a már fertőzött kaszatokból is továbbterjedhet a betegség.

A fehérpenészes szár –és tányérrothadás mellett említést kell tennünk egy másik gombás megbetegedésről, a szürkepenészes tányérrothadásról (Botrytis cinerea ). Ez a kórokozó sebparazita is lehet, de szerencsére az utóbbi években nagymértékű jelenlétét nem tapasztaltuk.

A tányérbetegségek mellett az egyéb szárbetegségekről sem szabad megfeledkeznünk.

A 80-as években nagy járványokat okozott a diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi ), mely mára már visszaszorult. Zsombik László és Kövics György megállapítása szerint intenzív aszkospóra szóródás és fertőzés csak akkor várható, ha az aszkospórák érése utáni időszakban a levegő napi átlaghőmérséklete 20 °C feletti és rövid időn belül 15-20 mm mennyiségű csapadék hullik.

Egyéb szárfoltosságot okozó kórokozók az alternáriás levél és szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens ) a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii ) és a hamuszürke szárkorhadás (Macrophpmina phaseolina ). E melegkedvelő szárbetegségekkel egyre gyakrabban találkozhatunk. Amennyiben az alternáriás és a fómás szárfoltosságok a vegetáció vége felé jelentkeznek, nem idéznek elő nagyobb kárt, ha viszont megjelenésük korábban történik, komoly termésveszteségeket is okozhatnak.

A fómás szárfoltosság valamennyi föld feletti növényrészt megtámadhatja, elsősorban a szár alsó és középső részén, a nóduszok környékén fekete foltok formájában jelentkezik. A foltok nagyméretűek, éles határúak, felületük gyakran ezüstösen csillog. A fertőzés kialakulásához víz jelenléte szükséges, a korokozó a fertőzött szármaradványokon áttelel. (Horváth J. 1995)

Az alternáriás levél és szárfoltosság a levélnyélen keresztül jut a szárba, melyen sötét foltok jelennek meg, a szárat szétvágva a bélszövetben pedig olajbarnás vagy lilás elszíneződést látunk, attól függően melyik faj okozta a fertőzést.

Az utóbbi években egyre gyakrabban előforduló hamuszürke szárkorhadás nem új korokozó, a betegséget 1970-ben Dr. Békési Pál jegyezte fel. Tüneteit sok esetben aszálykárnak tudják be, ám ez a felvetés téves, mivel a szár alsó részének átvágásával a bélszövetben megtaláljuk a gomba mikroszkleróciumát.

A fent említett kórokozók mellett egyéb betegségekről sem szabad elfeledkeznünk, úgy, mint a napraforgórozsda, amely nem igazán jelentős betegség, de bizonyos évjáratokban és fogékonyabb fajtáknál gondot okozhat.

A korokozók előfordulása és megjelenése változatos, ám egy dolog közös bennük, az ellenük való védekezés alapja a prevenció. A vetőmagcsávázás, az agrotechnikai védelem mellett a gombaölőszeres kezelések időben való kijuttatása is nagy jelentőséggel bír. Ezt elsősorban a várható időjárás és a fertőzések alakulása határozza meg. A kórokozók elleni védekezést évjárattól függően 1-2 fungicides kezeléssel megoldhatjuk, melyekhez több hatóanyag áll rendelkezésünkre, rajtunk múlik, melyiket választjuk.



Csenky Éva
mikológus
Békés Megyei Kormányhivatal
Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály